2014.03.27.

Csontváry életútja

Csontváry Kosztka Tivadar, az egyetemes művészet egyik legkülönlegesebb képviselője 1853 július 5-én született Kisszebenben s 1919 június 20-án halt meg Budapesten, magányosan, betegen, elszegényedve, tüdővészben egy pesti kórházban. Mint korának nem egy, mára már világhírűvé vált képviselője -, nem fiatalon kezdett el alkotni -, s nem elismerten, dicsőségtől övezve hunyt el.

A legnagyobb igazságtalanság azonban, amely őt érte , nem a kortársainak értetlensége-, hanem az, hogy még sokáig halála után is értetlenül álltak géniusza előtt, s még igazán napjainkig sem kapta meg azt az elismertséget, amit méltán megérdemelne. Fiatalkorában kereskedősegédként dolgozott, majd gyógyszerész diplomát szerzett s kitartó, kemény munkával összegyűjtött annyi pénzt, hogy 41 éves korában végleg a festészetnek szentelhesse magát. 27 éves volt, amikor " isteni sugallat hatására" ("Te leszel a világ legnagyobb NAPUT-festője…")-, elhatározta, hogy festőművész lesz. Ettől kezdve ez határozta meg életét.

Állandóan rajzolt, festett s autodidakta módon képezte magát. Beutazta egész D-Európát s a Közel-Keletet, ahonnan nagyszerű alkotásainak zöme származik. Festett Olaszországban , a volt Jugoszlávia több helyén, Izraelben, Palesztinában, Szlovákiában, Erdélyben s természetesen Magyarországon is. Mindeközben állandóan írt, kormányfőket és minisztereket "bombázott" világmegváltó hangú leveleivel s közben egyre jobban eluralkodott rajta a skizofrénia.

Ennek ellenére csodálatos művek születtek vásznain s olyan életművet hagyott hátra, amely napjainkig egyedülálló az európai festészet történetében. Mégis- ha nincs Gerlóczi Gedeon-, aki a halála után rendezett árverésen megmentette a nagyszerű vásznakat a rájuk licitáló kereskedők elől, akik sátorponyvaként akarták hasznosítani őket -, ma nem adózhatnánk csodálattal zsenialitása előtt.

Tihanyiné Bálint Zsuzsanna                                                                 Vissza...